MÚZEUMI ÉRTÉKTÁR

 

Néprajzi gyűjteményünk egyik legszebb darabját mutatjuk be Önöknek, melyet Fejes Gizella, a KDM egykori munkatársa gyűjtött Mohácson.

A ködmön, vagy ’kožuh’ juh szőrös bőréből készült, szűcshímzéssel. Színes bőrrátéttel és gyapjúfonállal dolgozott darab. Nyakán körül barna báránybőrrel szegett. Ugyanez fut a nyaktól a darab elején két csíkban és az ujjon is. A díszítmény a háton egyforma nagy egyenes fonalra dolgozott stilizált virágelemből áll. A nyak alatt hátul és az eleje alsó sarkában, de az oldalvarrások alkotta sarkokban is egy-egy kisebb stilizált virágornamens van. Előbbi bőrrátéttel vegyes, utóbbi csak színes hímzés. Alján körül fehér bőrrátét fut, mely felül egyenetlenül cakkos. Oldalvarrása fodros betétjén fekete, nagy virágos bőrrátét és keskeny piros bőrnyelv díszíti. Mindkettőn színes bőrdarabon színes kockás bőrbefűzés van. A varrások végén háromszögalakú, piros, lukas bőrbojt-utánzat, három-három helyen. Elején a zseb aljához hasonló fehér rátét mellett kis színes virágok kihímezve. A gombolásnál színes piros bőrrátét, kockásan tűzve négyzetalakban. Az átalvető fonott bőrszíj,

melynek végén gyapjúból, ill. színes bőrszalagokból álló bojt van.

Eleje hossza: 90 cm, ujja hossza: 54 cm.

A műtárgy 1950-ben került be a Múzeum gyűjteményébe vásárlás útján, Kovácsics Jakabtól. A darabot Kovácsics Jakab egy mohácsi szűcsmesterrel készítette 1918-ban, és 1942-ig viselte.

A szűcsök, tímárok, nyeregkészítők és szíjártók egykoron közös céhet alkottak Mohácson. A céh megalakulásának pontos idejét nem tudjuk, feltételezhető, hogy az a 18. sz. első három évtizedében történhetett. A szűcs és szíjártó szegődtető könyv szerint 1753 és 1888 között 73 mester szegődtetett inast. A négy mesterségben dolgozó kézművesek száma ennél nagyobb lehetett, mert pl. csak a szűcsök száma 1868-ban 43 fő volt.

Mohács a megye délkeleti területének fontos bőrfeldolgozó kézműves központja volt a 18. sz. második felében, és a 19. sz.-ban. A mohácsi szíjártó, szűcs, tímár és nyeregkészítő céh nemcsak a késztermékkel ellátó központja volt Mohács és környékének, hanem a mesterség elsajátításának is egyik igen fontos helye. Ezt bizonyítja a szűcs és szíjártó tanoncok magas száma is.

A szűcsmesterek nagy többsége paraszti ruhadarabokat készített, a bőrsubák, bőrmellesek és egyéb ruhadarabok a nemzetiségek megoszlása, és ízlése szerint készültek. A helybeli magyarság körében pl. nem alakult ki az a fajta cifrabőr suba, mint amilyent a mohácsi sokacság viselt. Számukra egyszerű fehér, vagy fekete színű bőrruhákat készítettek a mesterek.

A bemutatott ködmön jó állapotú, ép – korábban a KDM 1990 és 2011 között fennálló, „A magyarországi horvátok, szerbek és szlovénok népviselete és népművészete” c. állandó kiállításában volt megtekinthető.

KDM Néprajzi gyűjtemény – Ltsz. 54.206.1.

(Felhasznált szöveg egy részének forrása: Sarosácz György: Adatok a mohácsi céhek történetéhez. – Baranyai Helytörténetírás 1976: 205-224.)