A HÓNAP MŰTÁRGYA
A bőrmelles Néprajzi gyűjteményünk különlegesen szép és egyedi darabja. A műtárgy 1910 körül, feltehetően mohácsi szűcsmester által készült, és eredetileg Bárácz Andrásné tulajdonát képezte. Tőle vásárolta meg Bárácz Istvánné, aki e ruhadarabot 1950-ig viselte. 33 év múlva végül eladta Dr. Sarosácz György, a KDM akkori igazgatója számára, így a műtárgy azóta Múzeumunk gyűjteményét gazdagítja.
A 18. sz. végétől egyre elterjedtebb volt a mohácsi szűcsök tevékenysége. Ekkor kezdtek el megjelenni a jobbágyság öltözködésében a díszes bőrből, mesterek által varrt ruhadarabok, amiket a készítők az adott népcsoport mindenkori ízléséhez alkalmazkodva, megrendelés alapján alkottak meg.
A melles anyaga birkabőr, belsejét szőrfelület borítja. Az ünnepi ruhadarab 3 részből áll. Ujjatlan, rövid, derékig érő, a hátat csak részben eltakaró, eleje nyitott. 3 fűzője és gombjai szintén bőrből készültek, melyek színes gyapjúbojtban végződnek. A viseletdarab széleit körben mindenhol ráhajtott piros bőrszegély veszi körül, mellette sárga bőrszíjjal varrott motívumsor és fekete csipkeszerű, szintén bőrből készült szalagszegély keretezi. Eleje közepét – hosszanti irányban – mindkét oldalon egy-egy indaszerű, színes virágokat jelképező, gyapjúval hímzett mintasor díszíti, amelyet apró piros bőrrátétes korongok és kivarrott hullámvonal zárnak le. A melles hátoldalán található karcsúsító szabásvonalakban elhelyezett sallangokat a bőrrátét alatt tükröcskék díszítik. Ezek fogják közre a ’kožušak’ hátközepén található magyar címerből és koronából kiinduló, kisebb-nagyobb rózsa-, és levélmintákat, tulipánokat, illetve az egymással szemben álló madárpárt, ami szintén színes gyapjúval és bőrrátétekkel lett kivarrva. Ezen motívumcsokor egyes elemei a melles két oldalán „előrekúszó” virágszálakban is felismerhetők. A mestermunka színes gyapjúhímzéssel és bőrrátétekkel rendkívül gazdagon díszített, színvilága, motívumkincse a fiatalság, a szépség és az élet jelképeit hordozza magán, ahogyan azt mindenkori viselője is tette.
A díszes bőrmellest a nagylány gyakran Húsvét, Pünkösd vagy búcsú alkalmával kapta, amit általában nyitottan hordott, hogy az alatta lévő díszes ingblúz (‘oplećak’) elejét ne takarja el, és azt még új menyecskeként is viselhette.
Hossza: 35,7 cm, bősége: 104 cm.
A műtárgy jó állapotú, ép, 2014. óta Múzeumunk állandó kiállítását ékesíti.
KDM Néprajzi gyűjtemény – Ltsz. 83.24.1.
Szöveg forrása:
Dr. Đuro Šarošac: Narodna umjetnost Hrvata u Mađarskoj – Magyarországi horvát népművészet. Mohács, 2001. pp. 67-71.
