MÚZEUMI ÉRTÉKTÁR
Helytörténeti gyűjteményünk egyik különleges darabját mutatjuk be, egy a történelmi Magyarországot ábrázoló, összerakható térképet.
A műtárgy feltehetően a 19-20. sz. fordulóján készült, amire „A magyar szt. korona országainak térképe. A megyei beosztás tekintetbe vételével” megnevezés is utal. A térképen az akkori „politikai beosztás” is szerepel a 72 megye és a nagyobb tájegységek megjelölésével együtt. A falapra rögzített, papírra nyomtatott színes térkép 44 kisebb, kirakó szerű darabból állítható össze, amely a 20. sz. elején is alkalmazott oktatást könnyítő módszert segíthette, hiszen azt „Iskolai használatra készítette Hátsek Ignácz m. k. térképész”.
A tiranoni békediktátum aláírásának és az új határ meghúzásának következményeiről Mohács város főjegyzője, Vitéz Dr. Horváth Kázmér 1931-es Délbaranya és a trianoni békeszerződés revíziója c. művében így emlékezik meg:
„[…] A békeszerződés előtt Baranya területe 5106 négyszögkilométer volt. Ebből 3963 négyszögkilométer maradt magyar uralom alatt, míg a terület 22,4%-át, 1193 négyzetkilométert Jugoszláviának ítéltek oda. – A magyar Baranyának 326 községe maradt, Jugoszláviának 34 baranyai falu jutott és pedig három járás területéből. A baranyavári járásból magyar kézen csupán 135 (volt 1072), a mohácsi járásból 675 (volt 816), a siklósi járásból 634 (volt 689) négyzetkilométernyi terület maradt.
A határ öt országútat (Budapest-Eszéki, Pécs-Eszéki, Siklós-Eszéki, Udvar-Darázsi, Magyarbóly-Mohácsi), négy vasútvonalat (Pécs-Eszéki, Barcs-Siklós-Kiskőszegi, Hercegszentmárton-Kislippó-Pélmonostori, Beremend-Újbezdán) szel ketté. […]
Közlekedés szempontjából óriási hátrányt jelent reánk, de az elcsatolt területekre is az életterek eme szétvágása. […]
Az új határ emberek ezreit fosztja meg kereseti forrásuktól, de munkahelyeiktől is. Egyben azonban elválaszt egy egész sereg községet természetes központjától is. Így pl.- a báni hegységtől északra elterülő községek: Baranyabán, Dályok, Izsép, Vörösmart, Kiskőszeg, Főherceglak, Hercegszőlős, Darázs, egy évezreden keresztül Mohácshoz tartoztak. Lőcs, Benge, Torjánc, Újbezdán Siklóst kereste fel mindenkor, itt dobták árúcikkeiket piacra, s tőle nem is voltak 10-12 kilométernél távolabb. – Ma a 20-40 kilométer távolságra lévő Eszékre kénytelenek terményeiket vinni. – Villány, melyhez a Délvidék egész Dárdáig hozzákapcsolódott, ma haldoklik, kereskedelme és ipara teljesen visszafejlődött. Nemcsak a piacok: Mohács, Villány, Siklós vesztették el a vonzókörükbe eső községek nagyobb részét, hanem ezt a szétszakítást megérzik úgy a magyar mint a jugoszláv területen lévő összes határmenti községek is. Így Ivándárda, Sárok, Lippó, Bezedek, Magyarbóly községek lakói, akik Pélmonostoron és Baranyaváron a nagy mezőgazdasági üzemekben dolgoztak. S épígy az elszakított községek közül Dályok, Izsép, Kiskőszeg, amelyek Mohácson, a Beremend és Nagyharsányhoz közel fekvők pedig a beremendi cementgyárban, illetve a nagyharsányi kőbányákban keresték kenyerüket. […]”
A bemutatott műtárgy méretei: 0,5 cm x 31,5 cm x 50 cm.
A térkép állapota jó, néhol kissé kopott, foltos, szakadt.
KDM Helytörténeti gyűjtemény – leltározatlan
Az idézett szöveg forrása: Vitéz Dr. Horváth Kázmér: Délbaranya és a trianoni békeszerződés revíziója. Pécs, 1931. pp. 40-42.
