Múzeumtörténet

posted in: A Múzeum | 0

A múzeum alapítása

A múzeumalapítás gondolata valamilyen formában már igen korán jelen volt a mohácsi polgárság körében. Kezdetben csak az 1526-os gyászos csatára való megemlékezés formájában jutott kifejezésre, de amikor a környéken felszínre került egy-egy római vagy népvándorlás-kori tárgyi emlék, ami nem is volt ritka, a szándék egyre erősödött. További ösztönzést jelentettek a városi és környékbeli lakosság színes néprajzi adottságai is.

Ennek kapcsán 1907-ben, a Pécsett megrendezett országos kiállításra felállítottak egy sokác házat, melynek berendezéséhez Mohács és környéke adta a legtöbb anyagot, valamint Németh Károly, Mohács szolgabírája a pécsi múzeumba beküldött egy teljes busó felszerelést is. Miután 1912 áprilisában a város szőlőhegyén egy újabb római sír maradványai bukkantak a felszínre, már a helyi hetilapban is megfogalmazódott a gondolat, hogy „…ha valaki annak idején utána járt és összeszedegette volna a már részben elkallódott tárgyakat: egy egész múzeumra való érdekes és kultúrtörténeti szempontból értékes anyagot gyűjthetett volna össze.”

1923-ban a Magyar Néprajzi Társaság soron következő vándorgyűlését Mohácson tartotta. Ez alkalomból, a magas rangú vendégek tiszteletére rendezett műsorban, bemutatásra került egy-egy magyar, sokác valamint szerb lakodalom, továbbá a vándorgyűlés idejére a helyi polgári iskola igazgatója, Brand Ede, sebtében összeállított egy helytörténeti kiállítást is. A sikeres rendezvényt követően, augusztus 12-én, ismét összeültek a szervezők, és megalakították a II. Lajos Múzeum Egyletet, de egyúttal megválasztották annak vezetőségét és tisztikarát is. Elnöknek dr. Margitay Lajos főszolgabírót választották, a társelnök dr. Rüll Béla ügyvéd, az alelnök Ádám Imre ref. lelkész és Leovits János városbíró, a titkár pedig Rátkay István lapszerkesztő lett. Igazgatóőrnek (igazgatónak) Brand Edét választották. Az új egylet három szakosztályból állt:
– régészeti szakosztály: Varga István szakosztályőr, Benedek József, Faragó Gábor, Katáry Antal és Pichler József tagok;
– könyvtári és okmánytári szakosztály: Kecskés Lajos őr, Kiss Béla, Köpf Gusztáv, Rosenthal Rezső és Székely Lajos tagok;
– néprajzi osztály: Frank Mariska őr, Cselinácz Katalin, Inkey Margit, Gelencsér Teréz, Kész Józsa, Kugyeray Teréz, Báráczné Mittler Katinka, Pakusz Károlyné, Szekúla Katinka, Székely Lajosné, Varga Katalin, Vidákovics Katalin és Hammer Ilona tagok.
A választmányi tagok sorában már a kezdetektől ott volt a későbbi igazgató Ete (Endl) János, a szomszédos Kölked község körjegyző, neve is. Az új egylet 85 főből állt , akik közül számosan voltak vidékiek (Bonyhád, Dunaszekcső, Kölked, Lánycsók, Monyoród, Nagynyárád, Bóly, Sátorhely). Az ülésen egyben elfogadták Brand Ede – immár igazgatóőr – többrendbeli indítványát, melyek közül a legfontosabb az volt, hogy felkérjék „Mohács nagyközséget, miszerint a birtokában levő muzeális tárgyakat adják át a múzeumnak, továbbá rendeztesse arra hivatott szakértővel a város levéltárát és az értékesebb okmányokat és iratokat a mohácsi múzeumba helyeztesse el.”
Újabb két hónap elteltével, már a gyűjtés irányát is körvonalazták: „néprajzi tárgyak, könyvek és régi tárgyak gyűjtése”. A könyv fogalmába akkor még mindenféle írott dolgot, így például magánlevelet, céhlevelet és más hivatalos okmányt is beleértettek, míg a régi tárgyak fogalomkörébe többnyire a régészeti leleteket sorolták.
Az alakuló ülés után kidolgozták az alapszabályt, majd jóváhagyásra, illetve az egylet engedélyeztetése és bejegyeztetése végett benyújtották a Vallás- és Közoktatási Minisztériumhoz. A jóváhagyási okiratot 1925-ben kapták meg, amely egyben tartalmazta azt a kitételt is, hogy „a II. Lajos Múzeum egylet kulturális jelentőségére való tekintettel, az, az állami polgári iskola épületének egyik helyiségében helyeztessék el azzal, hogy amennyiben az iskolának a helyiségre szüksége lesz, a múzeum vezetősége azonnal köteles más helyiségről gondoskodni…”.

A múzeum tárgyi anyagát kezdetben Brand Ede és Ádám Imre kölkedi ref. lelkész magángyűjteménye jelentette. Főleg az utóbbinak a római és népvándorlás-kori gyűjteménye volt értékes. Ezek a tárgyak javarészt a Csele patak és Törökdomb környékén kerültek elő. Az első gyűjtemény még igen szerény volt, csupán 3 szekrényt töltött meg, tehát könnyen elfért egy iskolai teremben. Később, ahogy a gyűjtemény – leginkább adakozás útján – gyarapodott, kezdeti helye már szűk lett, és mind gyakrabban kellett átköltözni új és egyre nagyobb helyre. A polgári iskolából először a Korona Szállóban működő kaszinóba költözött, majd onnan, 1927-ben, az időlegesen megüresedő püspöki kastélyban kapott helyet. A gyűjteményi anyagának ekkor már oly magas volt, hogy négy helyiséget is megtöltöttek a kiállított tárgyak és dokumentumok, sőt, még a folyosóra is jutott belőlük: a II. Lajos szobában kaptak helyet a numizmatikai tárgyak és a könyvek, két másik helyiségben a régészeti leleteket mutatták be, míg a negyedik teremben és a folyosón a néprajzi tárgyak voltak kiállítva.  A kiállítást vasárnaponként 10 és 11.30 között lehetett megtekinteni, ekkor még díjtalanul.

A régi és az új épület

Saját, önálló épületbe csak 1943 szeptemberében költözhetett, de ekkor már Ete János vezette az intézményt. Az ő vezetése alatt a múzeumi gyűjtemény 7 termet tett ki. Az első teremben a mohácsi csatával kapcsolatos térképeket, képeket, könyvtárát és az igen értékes magyar és külföldi éremgyűjteményét helyezték el. A másodikban az 1526-os csatához köthető fegyverek, mellvértek, sarkantyúk, ágyúgolyók, és különböző képek, valamint az I. és II. világháború emléktárgyai kaptak helyet. A harmadikban Ádám Imre hagyatéka, különböző bronzkori leletek és a múzeum értékes fegyvergyűjteménye volt látható. A negyedik tematikailag már vegyesebb volt, itt különböző természetrajzi érdekességeket és régi háztartási eszközöket lehetett megtekinteni, míg az ötödikben a mohácsi céhládák iratokkal együtt és különböző zászlók kaptak helyet. A többi teremben a néprajzi gyűjteményt állították ki. A kiállított anyag gyarapodásával párhuzamosan a múzeum nyitva tartási ideje is meghosszabbodott, és a megtekintéshez 40 filléres belépőt kellett fizetni.

1949-ben, az egyletek általános feloszlatásával, a II. Lajos Múzeum egyesület is megszűnt, és vagyona a Magyar Államkincstár közvetítésével, átkerült a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium kezelésébe. Az új „Állami múzeum” vezetésével kezdetben Martinszky János festőművészt bízták meg, majd annak, röviddel később bekövetkezett halála után, a már korábban is igen tevékeny, Ete János vette át az intézmény vezetését. Az Állami múzeum 1953-ban vette fel a Kanizsai Dorottya nevét. A névadó, siklósi várúrnő, 1526-ban saját költségén 400 jobbággyal eltemettette a csatatéren talált halottakat, illetve azok testi maradványait.
Miután 1965-ben dr. Sarosácz György muzeológus személyében hivatásos szakember került az intézményhez, vezetésével, a kor kultúrpolitikájának részeként, állami támogatással, megindult a magyarországi horvátok, szerbek és szlovének néprajzi anyagának szisztematikus felgyűjtése. Ennek eredményeként, 1975-től, az egykori városi múzeum országos gyűjtőkörű bázismúzeummá lépett elő. Néprajzi gyűjteménye, amely a 13 ezres darabszámot is meghaladja, kisebb részben Mohács és egykori járásának, nagyobb részben pedig a magyarországi horvátok, szerbek és szlovének anyagából tevődik össze. Emellett az ötezres tételt meghaladó helytörténeti anyaggal is rendelkezik.  Mindezeket mintegy 20.000 percnyi hanganyag, és 20 ezret is meghaladó fotótár valamint egy szakkönyvtár egészíti ki. Ugyancsak az 1970-es években, Horváth Márta restaurátor és Késity György asztalos-segédrestaurátor, egy korábbi magtárban, olyan raktárt alakítottak ki, amelyben a gazdag gyűjtemény már igen korszerű körülmények között volt tárolva.
Az intézmény gazdag gyűjteményének nagy része, Sarosácz György vezetésével és rendezésében, számos helyi, magyarországi és külföldi kiállításon szerepelt, továbbá saját állandó kiállításai is voltak. Legismertebbek és leglátogatottabbak az 1976-2006 között fennálló „Mohácsi csata” című, valamint az 1990-ben megnyílt „Magyarországi horvátok, szerbek és szlovének népviselete és népművészete” című kiállítás voltak. Az előbbit Szakály Ferenc rendezte, míg az utóbbit Sarosácz György. Ez a kiállítás már az új, Városház u. 1. sz., épületben volt látható 2011-ig. A Kanizsai Dorottya Múzeum mostani, egy zöldmezős beruházásként épült, egészen új épülete 2012-ben lett átadva.
Jelenlegi szakmai besorolása: Tájmúzeum, nemzetiségi bázisintézmény.

Mohácsi hírlap, 1912. ápr. 14. 1-2.
Mohácsi hírlap, 1923. jún. 17. 1-2.
Mohácsi hírlap, 1923. aug. 19. 2-3.
Mohácsi hírlap, 1925. márc. 15. 3.
Mohácsi hírlap, 1927.nov. 27. 1.
Mohácsi hírlap, 1928. ápr. 1. 3.
Mohácsi hírlap, 1943. szept. 12. 2.