Állandó kiállítás

posted in: Kiállítások | 0

„Népek találkozása a mohácsi Dunánál”

Ebben a Duna parti városban már évszázadok óta élnek békésen egymás mellett különböző anyanyelvű és vallású népek. E sokszínűség kialakulásában jelentős szerepet játszott az oszmán-törökök európai térhódítása, illetve a visszaszorításukat követő betelepítések. Mohácsot azonban nemcsak a Duna köti össze Európával: a Kanizsai Dorottya Múzeum 1975 óta a magyarországi déli szláv népek bázismúzeuma is, tehát Mohács több kultúra találkozási pontja.

A „Népek találkozása a mohácsi Dunánál” című állandó kiállítás, az intézmény helytörténeti és néprajzi gyűjteményének segítségével több nép, nemzetiség, kultúrájából ad ízelítőt, illetve azt kívánja bemutatni, hogy az Oszmán Birodalom balkáni terjeszkedésének, valamint Magyarországról való visszaszorításának milyen lenyomatai vannak e városban.
A kiállító terembe lépve jobbra egy múzeumpedagógiai foglalkoztató látható, szemben pedig egy nagy térkép. Ez a Dunát ábrázolja a forrástól a Fekete tengerig, valamint a Duna menti országokat. Magyarország és azon belül Mohács városa kiemelten van feltüntetve. A térképtől balra, érintőképernyős számítógép segítségével, 6 db különböző időben készült térképen nyomon követhető a mohácsi Duna és a Mohácsi-sziget mai képének kialakulása, valamint a Duna Gőzhajózási Társaság Mohács életében betöltött szerepe. Jobbra a múzeum rövid története olvasható. A továbbiakban az állandó kiállítást, és egyben a kiállítóteret is, a középen futó vitrinsor választja szét.
A tárlat egységeinek hanganyaga a megfelelő szám benyomásával több nyelven is meghallgatható. Az egy-egy egységhez tartozó szám jól láthatóan fel van tüntetve. Ez segítséget nyújt a külföldi vendégek, valamint a vakoknak és gyengén látóknak is lehetőséget biztosít a múzeum kiállítási anyagának megismerésében. E mellett a tárlat kialakítása során figyelmet fordítottunk arra, hogy a mozgásában akadályoztatott látogatóknak kialakításra kerüljön pihenő hely, illetve elég teret biztosítsunk nekik a tárlat megtekintéséhez.
A tárlat egyes részein kialakított különböző interaktív részek segítségével a nézelődők részesei lehetnek a tárlatnak. A kiállítás megtekintése a jobb oldalon folytatódik.
A terem jobb oldali részében Magyarország déli szláv népeit mutatjuk be. Milyen történelmi események idézték elő az ide költözésüket, nyelvük és vallásuk alapján milyen csoportokra oszthatók, illetve néprajzi jegyeik alapján a horvátoknak milyen további alcsoportjai különböztethetők meg? Tematikus csoportosításban látható az asszonyok házasság utáni főkötőviselete, illetve a stafirungos láda szerepe, az elmúlással kapcsolatos tárgyi emlékek és szokások, a vallási különbségek és szakrális tárgyak, valamint tradicionális zenei kultúrájuk és az abban bekövetkezett változások egyetemlegesen.
A déli szláv népeket bemutató kiállítás vitrinjeiben egy-egy sajátságuk alapján, mely szinte csak rájuk jellemző, minden népcsoport külön-külön van bemutatva. Sorrendben a szerbek, szlovének, illetve a horvátok különböző néprajzi csoportjai: Dráva menti horvátok, Mura mentiek, gradistyeiek, somogyiak, Duna menti horvátok, bunyevácok, bosnyákok, végül a sokácok  különböző csoportjai.

Busójárás

A magyarországi déli szláv népek kiállítását egy olyan farsangi alakoskodó hagyomány zárja, amely egyben átvezet Mohács történetébe.

A 19. században a télűzésnek, illetve a termékenység-varázslásnak egyfajta alakoskodó formája, szinte minden déli szláv népcsoportnál ismert volt. Többnyire a sötétség, a gonosz szellemek elűzését, illetve a fény, tavasz jövetelét kívánták elősegíteni, és hitük szerint a termékenység befolyásolására voltak alkalmasak. Magyarországon és a történelmi Baranyában leginkább a horvát népcsoportba tartozó sokácokhoz kötődött, de miután, mind az egyházi, mind pedig a világi hatóságok tiltották, idővel elhalt. Csupán a mohácsi sokácok őrizték meg egy változatát, amely azonban az idők folyamán sokat változott, és ma „mohácsi busójárás” néven vált ismerté és került fel az UNESCO szellemi örökség reprezentatív listájára.KDM